Templom

„Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek,

hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.”

                                                          Zsolt 102,19

A ZILAH-LIGETI GYÜLEKEZET- ÉS TEMPLOMÉPÍTÉS

TÖRTÉNETE

SZAVAKBAN ÉS KÉPEKBEN

Régi zilahiak gyakran emlegetik, hogy ahol most a ligeti templom áll, ott még huszonöt-harminc évvel ezelőtt kukoricaföldek terültek el. Valóban, a város északkeleti határában emelkedő domb akkor még külterületnek számított, bár az urbanizáció előőrseként már előbb ide telepítették a katonai laktanyát, melynek masszív épületei (kaszárnyák, tiszti lakások stb.) javarészt a – mások által sokat kárhoztatott – második bécsi döntés utáni „magyar időkben” épültek.

A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején Zilah még kicsiny, tizenötezres lélekszámú, többnyire magyarok lakta városka volt. De már nem sokáig volt ez így. Az erőltetett – és nemegyszer erőszakos – iparosítási láz a csendes cívis-városkát sem kímélte meg.

S ha már gyár volt, munkásokat is kellett telepíteni. Jöttek is, a szélrózsa minden irányából, de főként keletről és délről. Az ürömben azonban – mondják – mindig van üröm is. Így magyarok is szép számmal jöttek a megyeszékhelyre, a Szilágyság szinte minden vidéki magyar közösségéből. A magyar lakosság tehát számbelileg nőtt, arányát tekintve azonban egyre csökkent…

S ha már munkások voltak, lakásokat is kellett építeni: így született a Liget-negyed betonrengetege. Alig palástolható a cinizmus, amivel nevet adtak neki – hiszen még egy parkocska sincs az egész negyedben.

Itt kezdtek hát „új életet” gyülekezetünk tagjai. Elszakadva nemcsak az ősi rögtől, hanem a rendtartó, éltető ősi közösségektől is. Az akkori elvtársaknak még arra is gondjuk volt, hogy egy lépcsőházba legfeljebb két magyar család költözhessék, lehetőleg 2-3 emeletnyi távolságra egymástól.

A Szilágysági embernek legendás a templomhoz való ragaszkodása. Így a ligetiek is hamar megtalálták a híres-neves zilahi nagytemplomot, de az ősi, viszonylag zárt gyülekezetbe beilleszkedni igazán sohasem tudtak. Saját gyülekezetről, templomról azonban álmodni sem mertek.

Aztán jöttek az 1989 utáni idők, amikor legalább álmodni már lehetett. Ahogy a 126. Zsoltár mondja: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk mint az álmodók”. Már a kilencvenes évek elején jelentkezett az igény, hogy az óriási, tízezres lélekszámú zilahi anyaegyházból leváljon, és önálló életet kezdjen a ligeti gyülekezet. 

1996

Érdemi előrelépés akkor történt a hosszasan vajúdó ligeti gyülekezet életében, amikor 1996 őszén helyettes lelkészi minőségben kinevezést nyert Forró László Nagyvárad-olaszi segédlelkész, és megkezdődött a gyülekezet újjászervezése, az egyházközség infrastruktúrájának kiépítése: adminisztrációs különválás, a belvárositól teljesen független presbitérium, konkrét templomépítési terv. 

1996. december 7-én letették a város által haszonbérbe adott telken az új templom és gyülekezeti központ alapkövét. Az akkori szervezők meghatódottan emlékeznek az ünnepi eseményre, főleg arra, hogy a belvárosi templomtól az új templom telkéig mint nőtt és gyarapodott a menet. 

Talán az első alkalom volt ez, amikor a ligetiek megtapasztalták az összetartozás érzését.

1997

Építész és kivitelező

1997-ben pályázatot írt ki a presbitérium az új templom terveinek elkészítésére. A presbitérium határozatának alapján az épületegyüttesnek tartalmaznia kellett: templomot, gyülekezeti házat, lelkészi és kántori szolgálati lakásokat.

A pályázatot Galvácsy László zilahi műépítész tervezőcége nyerte meg.

Az 1997-es esztendő főként az építkezéshez szükséges jóváhagyások megszerzésével telt el. 

De ez az év a belső építkezés esztendeje is volt: megalakult a nőszövetség, az IKE, beindult a rendszeres családlátogatás. 

1998

1998 tavaszán megkezdődött a templom építése. A meghirdetett kivitelezési pályázatot a S.C.C.M. S.A. zilahi építővállalat nyerte meg.

Az esztendő végéig elkészült a kötelező óvóhely, az alagsor szerkezeti része, valamint az azt lezáró födém. 

1999

1999. január 1-i hatállyal helyettes lelkészi minőségben kinevezést nyert Oláh Mihály szilágygörcsöni lelkész.

Ez év tavaszán  kezdődött meg a templomtér szerkezeti részének elkészítése. A munka jó előmenetelét megkönnyítette az is, hogy a gyülekezet külföldi testvérkapcsolatokra tett szert: holland (MEHORO és ROEC Alapítvány) és svájci adományok érkeztek, valamint az Illyés Közalapítvány is támogatta az építést. 1999 teléig az egyik födém kivételével sikerült elkészíteni a templom vasbeton-szerkezetét.

2000

2000. január 1-én a templom alagsorában a gyülekezet megtartotta az első istentiszteletet. A második – hálaadó – istentiszteletre már a templomtérben került sor július 9-én, a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának  zilahi egyházmegyei főrendezvényeként.  A 2000-es esztendőtől kezdve a gyülekezet minden karácsony-szentesti istentiszteletet is a templomtérben tartott meg.

2000-ben végleg elkészült a vasbeton szerkezet és megkezdődött a tetőszerkezet kialakítása. Svájci lelkészek rendkívüli adományának köszönhetően a templomot minőségi hódfarkú betoncseréppel sikerült lefedni, részben már 2001 tavaszán. A templomban a villanyszerelési munkálatok is megkezdődtek.

2001

2001-ben elkészült az alagsor vakolása és nyílászárói, valamint megkezdődhettek kisebb belső munkálatok is.

2002

A 2002-es esztendő rendkívül eseménydús volt a gyülekezet életében:

•          tetemes külföldi segítséggel (a Magyar Köztársaság Kormányától ill. külföldi segélyszervezetektől – pl. Gustav-Adolf-Werk – kapott  összegekkel) sikerült bevezetni a vizet és földgázt, valamint elkészíteni előbb az alagsor, majd a templom központi fűtését.
•        Elkészült az alagsor festése, fal- és padlóburkolói valamint a belső ajtók.
•          2002. június 9-én a gyülekezet ünnepi istentisztelet keretében végleg beköltözött az új épületbe (az istentiszteleteket egyelőre az alagsori gyülekezeti teremben tartottuk). Ezzel az alkalommal felszenteltük azt a négy és fél mázsás nagyharangot, amelyet Balogh József marosvásárhelyi harangöntő mester készített és amelynek anyagi fedezetét nagyobb részben a zilahi városi tanács biztosította.

•          Elkészültek a templomtér nyílászárói is.
•          Az ősz folyamán elkészült a templomtér belső vakolása és festése, és megkezdődött a padlóburkolók (csempe) lehelyezése.
•         2002. december 1-én, Advent I. vasárnapján a gyülekezet beköltözött a templomtérbe.
•         2002. december 8-án, az alapkőletétel 6. évfordulóján, rézhengerbe zárva, az eddigi elöljárók listájával, valamint a legfontosabb tervrajzokkal együtt, egy emlékirat is elhelyezésre került a Úr asztala alatt kialakított, később befalazott üregbe. 

2003

Év végéig elkészült a torony és a déli homlokzat vakolása, festése.

2004

A 2004-es esztendő már kezdettől a befejezés esztendejének ígérkezett. Nyárig sikerült a teljes templomtest vakolását valamint a lábazat burkolását elkészíteni.

Az elkészült templom

Presbitériumunk – a jó véghez vitt munka örömével – szeptember 19-re tűzte ki a templomszentelés dátumát. Adja Isten, hogy maradjon ez a nap emlékezetes. Emlékeztessen arra, hogy az Úr velünk építette a házat, ezért nem hiába fáradoztunk (Zsolt 127). S emlékeztessen arra is, hogy nem vagyunk többé „idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek”

(Ef 2,19).

Az ólomkeretes, színes ablakok

 „Színek zengése! Fények zúgása!”

            

A fenti idézet Dsida Jenő Templomablak című verséből való. Ezt a költeményt csak az tudja igazán megérteni, illetve hangulatát átérezni, aki már látott „boltozatos, hűvös templomban” színes ólomüveg ablakot. Református templomban eleddig nem túl gyakran találkozhattunk ezzel az élménnyel. Azonban aki 2005. szeptember 18. óta belép a zilah-ligeti templomba, a költő szavaival kiálthat fel: „Nézz a csodára!”

           

Hévézi Endre Londonban élő magyar református képzőművész jóvoltából azóta mintegy 50 négyzetméternyi üvegfestmény díszíti új templomunkat. Ezek az ablakok történelmet írnak a református egyházművészetben. Az ólomüveg technikával eddig is találkozhattunk középkori eredetű, vagy a 19. században épült templomainkban, de azoknak az ablakoknak kifejezetten csak dekoratív szerepük volt. Azonban Hévézi Endre ablakai – tiszteletben tartva a református képtilalmat és a nonfiguratív kifejezésmódot – továbblépnek a puszta dekoráció szintjénél, amennyiben önállóan is üzenetet hordoznak. Ebben a vonatkozásban leginkább a kazettás mennyezetekkel rokoníthatók.

A négy evangélista

           
 Templomunk felszentelésének első évfordulóján, szeptember 18-án, egy többéves történetnek a végére érkeztünk. Kevesen tudják még a zilahiak közül is, hogy a templom építése és az ólomüveg ablakok készítése szinte párhuzamosan haladt. Hévézi Endrével Hermán János előadótanácsos közbenjárása révén vettem fel a kapcsolatot 2001 őszén. Akkor kezdtünk el „merészet és nagyot” álmodni. Előbb csak két-három ablak készítésére gondoltunk, a terv azonban idővel egyre jobban bővült és teljesedett. Az élete nyolcvanas éveiben járó művész nemcsak a tervezést és kivitelezést vállalta, hanem magára vette az anyagi alapok előteremtésének terhét is.  Köszönet illesse mindenért!

            A Dsida-vers áldása szálljon Hévézi Endrére és mindazokra, akik üvegfestményeinek fényében találkoznak az élő Istennel:

            „Áldja meg az Úr,

            áldja meg az Úr

            a belülről látók

            fényességét!” 

Atya

Hévézi Endre Szegeden született, iskoláit is ott végezte, majd a budapesti műegyetemen építész mérnöki oklevelet szerzett. Később a londoni egyetemen magiszteri fokozatot ért el. Művészi pályafutása Dániában kezdődött, ahol főleg függőképeket festett és állított ki Koppenhágában, Stokholmban és Skandinávia más városaiban. Itteni nagyobb munkái közül megemlíthetők az ikasti kultúrház falfestményei és kerámiából készült homlokzati díszítése és az adelslysti templom oltárképe.

Angliába költözve, néhány hónap fizikai munka után a Booth&Colclough porcelángyár tervezője lett. Mint ilyen nyerte el a brit kerámiagyárak szövetségének

ösztöndíját, mely egy New-York-i tanulmányúthoz segítette. Visszatérve Londonban telepedett le.

Fiú

Itt a kezdeti keramikus tevékenysége mellett főleg függőképek festésével foglalkozott, de működése mindinkább épületek díszítésére tért. Ilyen munka volt, többek között a görög külkereskedelmi szervezet londoni termeinek bronz és mozaik dekorációja, a brit hadsereg híradós akadémiájának előterében levő

kerámia és bronz dombormű, a Chappel zongoragyár bemutatójának és a brit cserkész mozgalom iroda épületének készített színes üveg kompozíció és a Copycat irodagép gyár irodájának dekoratív csempe fala.

Tűzzománc képeivel első díjat nyert az 1988 ban La Corunaban  és az 1996ban Madridban rendezett biennálén.

Szentlélek

Vallásos munkái közül  Fleet katolikus templomának kerámia Stáció-sorozata, és az Adoration Reparatrice apácarend templomában levő eucharisztikus szimbólumok érdemelnek említést, de legjelentősebb ilyen jellegű munkája az etiópiai Debra Libanos dómtemplom számára készült mozaikok.

Munkái a varsói és danzigi nemzeti képtárban, a budapesti szépművészeti és iparművészeti múzeumban, a szegedi Móra Ferenc múzeumban és a lincolni Usher Galériában vannak.

A ZILAHI ABLAKOKRÓL ÍGY VALL A MŰVÉSZ:

Az égő csipkebokor

"Ezek az ablakok különösen fontosak számomra, mert szeretném általuk befolyásolni a református templombelsőt szabályozó hagyományokat. Eddigelé az egyház

minden művészeti megnyilatkozást úgyszólván dogmaszerűen kizárt a templomból. Reformátoraink a szó logikájával keresték az igaz hitet és minden más megnyilatkozást felesleges sallangnak véltek. Pedig a vallás nem teljesen az értelem vetülete. Inkább az érzelemé. Mint a művészet is, mely ezért, nagyban

hozzájárulhat a vallási élmény elmélyítéséhez.

A szép nem árthat a léleknek.

Maga az új templom, szigorúan geometrikus stílusú, szögletes épület. Egyenes vonal, éles sarok mindenütt. Az üvegfestmények, e stílust betartva, forma szerint követik

az egyenes vonalú geometriát, de igyekszenek, mindezek ellenére, lágy, lírai, helyenként romantikus hangulatot teremteni."

Ezt is érdemes megnézni:
http://www.hhrf.org/europaiutas/66/59_60.pdf
http://kereso.nava.hu/document/play/id/777692